Csatlakozz hozzánk facebookon  

"Ez a rendszer sokkal személyesebb tanulmányi élményt nyújt a diákoknak."

Papp Levente egészen Kaliforniáig utazott, hogy a Pomona College diákjaként közgazdaságtant és programozást tanuljon. Már kiskorában eldöntötte, hogy külföldi egyetemen szeretne továbbtanulni, és elvárásai mind beigazolódtak: kis létszámú csoportokban, professzionális körülmények között tanulhatja azt, amit szeret, ráadásul az amerikai kultúrát is megszerette, amely korábban nem állt hozzá annyira közel. Volt diákunk tanulmányairól, életviteléről és tengerentúli élményeiről mesélt nekünk interjúnkban.

Mi volt a kedvenc tantárgyad a gimnáziumban és miért?

A közgazdaságtan. A közgáz számomra mindig is nagyon intuitív volt, szerintem kezdetben ezért is szerettem bele. Viszont a lelkesedésemet a tantárgy iránt az tartotta fent, hogy úgy éreztem, jobban értem a világ működését a tanulmányaimnak köszönhetően. Ez alatt azt értem, hogy szeretek a „valóságban” élni: míg a közgazdaságtan mindennapi kérdésekre ad választ, más tantárgyak – így a természettudományok is - gyakran absztrakt fogalmakat, képleteket és törvényeket várnak vissza a diákoktól, amelyeknek sokszor nem sok gyakorlati hasznát láttam a gimnáziumban.

Már a gimnáziumban is hasonló terület iránt érdeklődtél, mint amit most tanulsz?

Egyáltalán nem. Na jó, részben. Abban biztos voltam, hogy a közgazdaságtannal szeretnék tovább foglalkozni egyetemi szinten is. Ha valaki viszont azt mondta volna nekem egy évvel ezelőtt, hogy programozást fogok tanulni az egyetemen – sőt valószínűleg diplomázni is fogok belőle -, kiröhögtem volna, vagy legalábbis erős kétségeim lettek volna az illető szellemi beszámíthatóságával kapcsolatban.

papplevi 3

Mikor tudatosult benned, hogy mit szeretnél tanulni?

A közgazdaságtanban biztos voltam már az egyetemre való jelentkezéskor. A programozás az egy kicsit összetettebb történet volt. Amikor tavaly augusztusban először megérkeztem az egyetemre, le kellett ülnöm egy „faculty advisor”-ral – egy professzor, aki folyamatosan ellenőrzi/irányítja a tanulmányaimat -, akivel meg kellett beszélnem a hosszú távú terveimet. Ezek alapján ő meggyőzött arról, hogy adjak egy esélyt a programozásnak is, annak ellenére, hogy gimnáziumban szinte irtóztam az informatikától és a számítógépektől. Egyáltalán nem bántam meg ezt a döntést, az eddig itt töltött időm során egyértelműen a programozás nyújtotta a legtöbbet számomra mind tanulmányi, mind emberi szempontból.

Mi motivált abban, hogy külföldön tanulj tovább? Szóba sem jött egy neves magyar intézmény?

Nem, valamiért magyar egyetem neve soha nem merült fel bennem. Már egészen kiskoromtól kezdve biztos voltam benne, hogy külföldön szeretnék továbbtanulni. Igaz, akkor még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Amerikáig jutok, kezdetben Nagy-Britannia volt a cél. A „miért?”-re nehezebb választ találnom. Eleinte szerintem az volt a „gyerekes” motivációm, hogy utazzak, világot lássak. A későbbiekben talán ez valamilyen szinten átcsapott egy egészséges versenyszellembe – szerettem volna olyan intézményben tanulni, ami semmilyen szinten nem korlátoz az egyetem utáni lehetőségeimet illetően. Magyarul minél jobb, előkelőbb egyetemre szerettem volna bekerülni.

Emlékszel a pillanatra, hol voltál, mit csináltál, mikor megtudtad, hogy felvettek arra az egyetemre, ahol most tanulsz?

Persze! Mivel úgynevezett „early decision”-ben jelentkeztem erre az egyetemre, így tudtam, hogy amennyiben felvesznek, elkötelezem magam ehhez az intézményhez. Ezért is volt nagyon izgalmas a felvételi eredménye. Az amerikai rendszernek köszönhetően az érettségim eredményétől függetlenül már a végzős év decemberében bebiztosíthattam a továbbtanulásomat. Azt előre tudtam, hogy az értesítő emaileket pontosan melyik nap, hány órakor fogják kiküldeni. Ez december közepén, egy szombati napra esett, Magyarországon hajnali 2 óra volt. Mivel másnap szombati tanítási nap volt, így éppen Budapesten voltam egy középiskolai kollégiumban. Természetesen miután megtudtam, hogy felvettek, képtelen voltam visszaaludni egész éjszaka.

papplevi 2

Miket vártál a külföldi továbbtanulástól? És hogy látod, álmaid, elvárásaid milyen mértékben valósultak meg?

A legfontosabb számomra az oktatás színvonala volt az egyetem kiválasztásánál. Szerettem volna olyan intézményben tanulni, ahol nem kell 50-100, vagy akár több száz fős előadókban személytelen előadásokat hallgatnom, sokszor anélkül, hogy a professzor tudná a nevét a diákjainak. Ezzel kapcsolatban sok rémtörténetet hallottam a barátaimtól, ismerőseimtől a magyar felsőoktatásról, és ezt szerettem volna elkerülni. Úgy érzem, hogy az itteni oktatás színvonalába nehéz lenne belekötni: az előadások túlnyomó része maximum 15-20 fős, a professzorok végtelenül nagy tudásúak és segítőkészek, és a hét bármely napján (még akár vasárnap késő este is) a diákok rendelkezésére állnak az irodájukban. Ezen felül minden tantárgyhoz tartozik 3-4 felsőbb éves diák („mentor”) is, akik már korábban levizsgáztak az adott tárgyból, és hozzájuk szintén gyakorlatilag bármikor lehet fordulni segítségért. Itt tényleg minden a tudás minél hatékonyabb elsajátításáról szól.

Mit tanulsz?

Az amerikai rendszer megengedi az úgynevezett „double major”-t, ami körülbelül annyit tesz, hogy párhuzamosan két szakon is lehet diplomát szerezni az egyetemen töltött négy év során. Én jelenleg azon dolgozom, hogy Economics-ból (közgazdaságtan) és Computer Science-ből (programozás) szerezzek double major-t. Ez nyilván extra elfoglaltságot jelent, de egyelőre bírom a terhelést!

Van olyan ismerősöd, aki ugyanazt tanulja Magyarországon, mint te külföldön? Hogyan látod a hazai és az ottani képzés közötti különbözőségeket a te szakodon?

Igazából a legtöbb gimnáziumi ismerősöm Nagy-Britanniában vagy más európai országban tanul, szóval konkrét rálátásom nem nagyon van ezeknek a szakoknak az otthoni helyzetére.

papplevi 5

Milyen projekteken dolgozol most?

Már elsőévesként is nagyon sok szabadságot és támogatást kapunk a professzoroktól és az egyetemtől, hogy azzal foglalkozzunk, amivel szeretnénk. Tagja vagyok az egyetem befektetési klubjának, amely révén nagyon sok olyan gyakorlati élménnyel gazdagodok folyamatosan, amelyeket a tanteremben ülve egyszerűen nem tudnék elsajátítani. A klub körülbelül egy millió dollárral gazdálkodik, amit a tagok saját belátásuk szerint fektethetnek be különböző részvényekbe, kötvényekbe vagy éppen valutákba. Az utóbbi időben az én projektem a különböző pénzintézetek, bankok részvényeinek értelmezése, követése és elemzése volt, amihez sok segítséget kapok az idősebb, tapasztaltabb klubtagoktól. Ezen kívül jelenleg dolgozom egy programozás projekten is, aminek a célja különböző titkosítási eljárások elsajátítása és alkalmazása.

Milyenek a tapasztalataid, mik a terveid?

Szinte kizárólag pozitív élményekkel gazdagodtam az itt töltött lassan egy évem során. Az amerikai emberekben pozitívan csalódtam, mivel korábban sok negatív sztereotípiát hallottam róluk. A diákoktól kezdve, a hétköznapi embereken át a professzorokig nagyon nyitott, kedves, segítőkész és intelligens embereket ismertem meg, szóval tényleg nem panaszkodhatok. Talán az örökös napsütésnek is köszönhető, hogy az emberek mindig jókedvűek, mosolygósak és életvidámak, ami szerintem rám is pozitívan hatott. Összességében úgy érzem, hogy sikerült nagyjából azonosulnom az itteni életvitellel, ezért mondom azt, hogy szeretnék itt megragadni a diplomaszerzés után. Esetleg jó lenne elhelyezkedni egy befektetési pénzintézetnél, vagy a Szilícium-völgyben egy tech cégnél. Ezen kívül a „graduate school” vagy egy MBA képzés lehetőségét se zárom ki teljesen.

Mit emelnél ki, miért szereted az egyetemet?

Az oktatás színvonalát, a professzorok elérhetőségét és a diákok hozzáállását, kedvességét mindenképpen megemlíteném. Ezen kívül, hogy kicsit konkrétabb legyek, nagyon tetszik maga az oktatási szisztéma is: a diákoknak nem kell reggel 8-tól délután 5-ig előadáson ülniük, csak azért, hogy utána hullafáradtan nekiállhassak leckét írni vagy tanulni. Véleményem szerint ez a mentalitás kiöli a diákokból a tanulás iránti szeretetet. Ezzel szemben, az amerikai egyetemi rendszerben előadáson viszonylag kevés időt töltünk, általában maximum naponta 3-4 órát. Az órán kívüli megterhelés viszont sokkal nagyobb, legtöbbször egyik napról a másikra adnak fel 100-150 oldalakat elolvasni, majd arról esszét írni, illetve szinte minden tárgyból minden órára leadandót kell készíteni, ami sokszor tárgyanként legalább 3 órás elfoglaltságot jelent. Szerintem ez a rendszer sokkal személyesebb tanulmányi élményt nyújt a diákoknak. És persze ha valamiben elakadok, mindig ott van a professzor vagy a mentorok, akikhez bármikor nyugodtan fordulhatok, és akik mindig örömmel segítenek.

papplevi 1

Árnyoldal van a külföldi továbbtanulásban, életben?

Az esetleges honvágy és a családtól, otthoni barátoktól való távolság néha megnehezítik az itteni mindennapjaimat, viszont szerencsére sok új ismerőst, barátot szereztem, akik segítenek túllépni ezeken a nehézségeken. Nagyon ritkán – szerencsére nem az egyetemen -, de találkozni olyan emberekkel is, akik még soha nem hallottak Magyarországról és így a térképen se tudják elhelyezni, ami nyilván nem esik jól az ember nemzeti öntudatának. Ezen kívül a kultúrsokk bizonyos elemeit is fel lehet fogni árnyoldalként. Olyan amerikai kulturális, politikai és társadalmi nézetekre/problémákra gondolok, amelyekkel európaiként (főleg kelet-európaiként) néha nagyon nehéz azonosulnom. Ezeken legegyszerűbben úgy tudom túltenni magam, hogy megpróbálok minél kevesebb tudomást venni róluk.

Hogyan néz ki egy átlagos napod?

Általában reggel háromnegyed 8-kor kelünk fel a szobatársammal. Nagyon szerencsés vagyok vele kapcsolatban, mivel minden tárgyunk közös, és az egyetem utáni céljaink is hasonlóak, így sok segítséget tudunk egymásnak nyújtani mindenben. Negyed 9 körül lemegyünk a legközelebbi étterembe reggelizni. Az egyetem területén 7 étterem található, szóval mindig nagyon jó ellátásban van részünk. Reggeli közben vagy átnézzük a leckét az aznapi órákra, vagy a New York Times-ból próbálunk értesülni a nap legfontosabb híreiről, amit az egyetem biztosít a reggeli mellé minden diáknak. Reggeli után irány az első előadás, ami vagy programozás, vagy közgáz. Az előadások vagy 50, vagy 75 percesek, illetve van egy kötelező művészeti tárgyam is, ami heti egyszer 3 órás. Az első előadást követően a szobatársammal átmegyünk a Matematikai Kar épületébe, ahol általában van egy szabad óránk a lineáris algebra (mind az Economics, mind a Computer Science major miatt kötelező tárgy) előadásunk előtt. Ezt az időt az algebra lecke tökéletesítésével töltöm, gyakran a professzor segítségét kérve az irodájában. Az előadás után általában visszamegyek a kollégiumba, ahol nekiállok a másnapi leadandók elkészítésének. A szobatársam benne van az egyetemi kosárlabdacsapatban, így amíg neki edzése van, én addig általában az edzőteremben szoktam edzeni. Ezután vacsorázunk, majd folytatódik a tanulás, legtöbbször egészen éjfélig. Végül lefekvés előtt a stressz levezetése érdekében PlayStation-ön játszunk 1-2 FIFA vagy NBA meccset a szobánkban. Másnap kezdődik minden elölről, néha „mentorálásokkal”, klubtalálkozókkal vagy akár különböző meghívott előadók előadásaival, vitáival kiegészítve.

papplevi 4

Akik hasonló úton szeretnének elindulni, mint te, nekik mit javasolnál?

Nagyon fontos a jó tanulmányi eredmény és a vállalható SAT vizsgaeredmények. Saját tapasztalatból mondom, hogy egy jó SAT matekeredmény sok mindenre elég lehet, még akkor is, ha a „Critical Reading” és a „Writing” szekciók esetleg néha nem is mennek annyira egyszerűen a külföldi diákoknak. A kiemelkedő tanulmányi- és vizsgaeredményeken túl még fontosak az iskolán kívüli elfoglaltságok is, amik érdekesebbé tehetik a jelentkezőt a felvételi bizottság szemében. Szinte lehetetlen megmondani, hogy pontosan mit is keresnek a top amerikai egyetemek a felvételizőkben, így én se tudok biztos recepttel szolgálni. Ennek ellenére biztosra veszem, hogy a sikeres felvételi egyik legfontosabb eleme a meggyőző, egyedi felvételi esszé, mivel interjú hiányában sokszor csupán ez az 1-2 esszé áll a jelentkező rendelkezésére, hogy személyesen bemutatkozzon a bizottságnak. Természetesen az is nagyon fontos, hogy a tanári ajánlások minél jobban alátámasszák a jelentkező önmagáról kialakított képét.

Ha lenne lehetőséged a számodra megfelelő pozícióban elhelyezkedni, hazajönnél a diplomaszerzés után?

Ahogy azt már korábban kifejtettem, a diplomaszerzés után szeretnék itt megragadni, új élményekkel gazdagodni, tapasztalatot szerezni és világot látni, legalábbis amíg fiatal vagyok és megtehetem kötöttségek nélkül. Hosszabb távon, ha valóban lehetőség nyílna egy számomra megfelelő munkát vállalni Magyarországon, akkor nyilván nem fordítanék egyből, gondolkodás nélkül hátat az otthonomnak. Biztos vagyok benne, hogy megpróbálnám reálisan, tiszta fejjel értékelni a szituációt, és valós opcióként kezelni a dolgot.

1054 Budapest
Bajcsy-Zsilinszky út 50., 3. emelet 21.

Nyitvatartás: H-P: 10-19 óráig

M: +36 20 494 3599

E: info@engame.hu