Csatlakozz hozzánk Facebookon  

Pályaválasztás szülői szemmel: Mit tegyünk, ha rosszul dönt a gyerek?

Szülőként a legjobbat akarjuk gyermekeinknek, ezért is könnyű konfliktusba keveredni velük, ha nem értünk egyet valamely döntésükkel. A pályaválasztás pedig igen komoly döntés, ebből fakadóan a konfliktusok is gyakoriak körülötte a középiskola utolsó éveiben. Mit tegyünk, ha úgy érezzük, rosszul választ a gyerek? Cikkünkből kiderül.

KulfoldiTan 1

A The Atlantic-ben jelenik meg heti rendszerességgel Lori Gottlieb pszichoterapeuta Dear Therapist című rovata, amely egy kétségbeesett anyuka kérdését tolmácsolta nemrég. 18 éves fia úgy döntött, humorista szeretne lenni. Az édesanya bármennyire is szeretné őt támogatni, azon gondolkozik, miből fogja majd fizetni a gyermeke a számlákat, miből vesz lakást, alapít családot; tapasztalt felnőttként tisztában van vele, mennyire nehéz és (valószínűleg irreális) utat választott a fia.

“Nem akarjuk összezúzni az álmait, de azt sem szeretnénk, hogy 35 évesen a pincénkben lakjon, a helyi klubban lépjen fel éhbérért és ne legyenek lehetőségei a munkaerőpiacon, mert évei mentek el úgy, hogy nem tanult meg boldogulni a való világban.

Hogyan tudnánk támogatni az álmait, miközben attól félünk, ártunk a gyermekünknek, ha nem erőltetjük, hogy egy “valódi” karrier irányába tanuljon tovább?” - kérdezi a Gottliebnek szóló levelében.


Ez a félelem szülőként mindannyiunkban benne van. Középiskolásoknak szóló programunk egyik sarokköve a pályaorientáció, ezért diákjaink szülei gyakran fordulnak hozzánk hasonló dilemmával, míg a diákokat épp az ellenkezője foglalkoztatja: hogyan győzhetnék meg más szabályok közt felnőtt szüleiket arról, hogy a választásuk életképes?

A cikk válasza nagyon hasonló ahhoz, amit az oktatási filozófiánkban vallunk a pályaválasztásról, az átvihető készségek fontosságáról és általában arról, hogy mi kell ahhoz, hogy egy fiatalból boldog, kiegyensúlyozott felnőtt váljon. Ha a kérdés neked is aktuális, olvass tovább! Alább Gottlieb mondanivalójának legfontosabb részeit idézzük.

 MG 2272

“Mint sok szülő (magamat is beleértve, ha épp olyan napom van), azt feltételezed, hogy a korodból fakadóan jobban érted a világ működését, de amit mondasz, az valójában a beállítottságodon alapuló vélemény. Amit te irreálisnak tartasz, az a fiad számára izgalmas. 18 évesen egy gyerek komolyabb hátulütő nélkül próbálkozhat nagyjából bármivel. Megpróbálhat írni és előadni, járhat orvosi előkészítőre és válthat középkori történelemre - lehet bármi. Végzős középiskolásként kevés karriere mondhatjuk azt, hogy “irreális”, kivéve, ha például a semmiből profi kosárlabdázó vagy világklasszis zongorista akarna lenni.”

“Terápiákon az ügyfeleim gyakran panaszkodnak arról, hogy “bárcsak megpróbáltam volna a művészvilágban dolgozni/séfnek tanulni/televíziós műsort írni/vállalkozást indítani, amikor fiatalabb voltam, de túlságosan féltem/lebeszéltek róla.” Ritkán hallom, hogy “megbántam, hogy megpróbáltam”, azt viszont rendszeresen, hogy “megbántam, hogy nem próbáltam meg.” Néhányan talán csalódottak, hogy a próbálkozásuk nem sikerült, de ez más jellegű csalódottság, mint az, amikor nem tudják, mi lehetett volna, ha adnak egy esélyt az álmaiknak. A bizonytalanságtól, az örökös kétségtől nehezebb megszabadulni.”

“Te azt látod magad előtt, milyen kevés ember boldogul a nehézségek közepette. A fiad viszont azt, milyen sokaknak sikerül a nehézségek ellenére. Téged megkötések vezérelnek, őt a lehetőségek - ezzel pedig semmi gond nincs, mert mindkettő ugyanannyira indokolt álláspont.

A te dolgod ebben az esetben tehát az, hogy ezt a különbséget észben tartva gondoskodj magadról. Ha például nem akarod, hogy a felnőtt fiad otthon éljen, beszéld meg vele, hogy ez nem lesz járható út, hogy felkészülhessen az önellátásra. Ha azért aggódsz, mert úgy érzed, nem fog tudni késő éjszakákig, rendszertelen beosztással dolgozni, emlékeztesd magad, hogy nemsokára ő maga fog rájönni, mennyire válik ez be neki, mert a legjobban azokból a dolgokból tanulunk, amiket közvetlenül is megtapasztaltunk. Ami pedig azt illeti, hogy “évei mennek el úgy, hogy nem tanult meg boldogulni a való világban”, vedd figyelembe, hogy azzal, hogy humoristává próbál válni, gyorstalpalót kap stressztűrésből, hosszú távon való gondolkodásból, kitartásból és kemény munkából - mindazokból a készségekből, amikre az embernek szüksége van, hogy “megtanuljon boldogulni” az úgynevezett való világban.

Keszsegfejlesztes 2

Azért mondom, hogy “úgynevezett” való világ, mert a te világod nem valóságosabb, mint az övé. Abban a világban, amelyben mindketten éltek, vannak olyan, a fiadhoz hasonló emberek, akik tehetségesek és motiváltak és végül éppen abban lesznek sikeresek, amit a legjobban szeretnek. (Ha a világ minden tehetséges “kreatívja” a kevésbé kockázatos utat választotta volna, nem létezne művészet - ez nemcsak nekik lenne hatalmas veszteség, hanem nekünk is.) És vannak ebben a világban olyan, a fiadhoz hasonló emberek is, akik később meggondolják magukat, találnak valami olyasmit, amit jobban szeretnek csinálni, vagy karriert váltanak, amikor rájönnek, hogy jobb életminőséget szeretnének vagy nincs meg bennük az, ami a sikerhez kell.

De egyik esetben sem ment kárba az ideje. Még ha nem is a fiad lesz a következő Chris Rock vagy Jerry Seinfeld, a színpadi karizmáját és magabiztosságát, az íráskészségét és azt, hogy meg tud nevettetni másokat, rengeteg más szakmában kiaknázhatja, ahol épp ezekre van szükség: lehet előadó, jogász, reklámszövegíró, egyetemi tanár, sorozatíró vagy vállalkozó, hogy csak néhányat említsünk. Ha más nem, legalább az állásinterjúi jól fognak menni. (Micsoda felfrissülés lesz az átlagosabb jelöltekhez képest, akik kevésbé érzik jól magukat a bőrükben vagy kevesebb érdekes tapasztalatuk van!)

Természetes, hogy szülőként úgy érezzük, az a dolgunk, hogy életbölcsességeket adjunk át a gyerekeinknek - ez részben így is van. Néha viszont elfelejtjük, hogy a gyerekeinkben is van olyan bölcsesség, amit átadhatnak nekünk. A gyerekeink életük során ezerféle módon tanítanak minket a kontrollról - hogy mennyire csalóka, mennyire hiábavaló a fenntartásával próbálkoznunk, és mennyire felszabadító tud lenni mind nekünk, mind a gyermekeinknek, ha kiengedjük a kezünkből. A jó hír az, hogy nem neked kell kiválasztanod, milyen útra lép a gyermeked - mert valójában nem is választhatod ki.

Ahelyett, hogy megpróbálod a komfortzónád irányába terelni, hagyd, hogy megtalálja a sajátját. A fiad szerencséjére a szülők remek alapanyagot adnak egy humoristának. Miközben kiteljesedik a szemed előtt, remélem, nem felejtesz majd el nevetni.”

Az idézetek forrása


A témához ajánlott videó:


Szülőként nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a világ változik. A mai fiatalok karrierútja jóval színesebb és szerteágazóbb, mint amilyen (nagy valószínűséggel) a miénk. Megnőtt az átjárás a szakmák között. A legnépszerűbb foglalkozások közül több nem is létezett 5-10 évvel ezelőtt. Mindennapossá vált, hogy az ember nem azon a területen köt ki, amit eredetileg tanult. Bárkiből lehet vállalkozó, ha elég eltökélt hozzá. Minden szakterületnek van fellegvára valahol a világon.

Egy középiskolás gyereknek minden lehetősége megvan rá, hogy azzá váljon, amivé válni szeretne. Ha még nem tudja, mi az, akkor van ideje kísérletezni. A keretek és korlátok, amiket szülőként biztosítunk, elengedhetetlenek ehhez, hiszen normákat tanítanak, biztonságérzetet adnak a gyereknek. Ha azonban megpróbáljuk a saját komfortzónánkban tartani, azzal elvesszük tőle a lehetőséget, hogy maga döntsön az életéről és kitapossa a saját helyét a világban. Amíg fizikailag és mentálisan is egészséges, nem kell féltenünk a kudarctól: abból tanulja meg, hogyan kell felállni, hogyan érdemes csinálnia legközelebb, és ezek a tapasztalatok fognak segíteni neki, hogy megtalálja önmagát.

Aktuális kérdés a családban a pályaválasztás? Középiskolásoknak szóló programunk egyik célja, hogy segítsen a diákoknak megtalálni a hozzájuk leginkább illő szakterületet.

További információért kattints ide >>

1122 Budapest
Maros utca 12., 3. emelet

Nyitvatartás: H-P: 10-19 óráig, Szo: 10-17 óráig

M: +36 70 622 0273

E: info@engame.hu

Impresszum

Adatkezelési tájékoztató